ISMERTETÉS AZ AKVÁRIUMI HALAKRÓL:

2021.02.04

HALFAJOK - SZERINTI, Akvárium típusok:

Pontylazacos akvárium - akkor mutat jól, ha hosszúkás, lapos, amelyet alacsony növényekkel telepítünk be. Többnyire csapathalakról van szó , az akváriumi medence méretétől függően állítjuk össze a halakat. ajánlott berendezési tárgyak különböző vasfák, gyökerek , valamint Jávai - moha.
Márnás Akvárium - olyan halakat tehetünk bele, amelyek egyébként csipkelődősek és gyors mozgásúak . A berendezés mivel nem növényevők, ezért szépen benövényesített akvárium lehet. Persze társíthatunk hozzá különféle Dániókat és harcsákat is.
Sügéres Akvárium - A Dél-Amerikai törpesügérek általában békés természetű halak, ezek más kistestű halakkal társíthatóak. Az akvárium ne legye túlvilágos , inkább kissé barnított vizű, sötét talajú. A növények lehetnek Microsorium , Jávai-moha. Az Afrikai közepes vagy nagy testű sügérek akváriuma, többnyire sziklás és búvóhelyekkel tűzdelt, kevés növényt tartalmazó élettér. Nagy érdeklődés és siker övezi a Malawi-tó csodálatos halait az Afrika fantasztikus sügérjeit. Ebben a témakörben még lesz leírás.
Diszkoszok Akváriuma - (bár ezek is egyfajta sügérek), teljesen külön kategóriát képeznek. Ebbe a térbe kerülnek kardfüvek , vékony homokrétegbe. Azt viszont tudnunk kell, hogy ha betegség miatt kezelni kell a halakat, akkor ez az általánosan 28 - 30 C-on tartott halaknál további 4 - 5 C-os hőmérséklet emelését jelenti . Amit az esetleg velük tartott más halak, de még növényfajok sem viselnék el. Nem beszélve az ilyen estben kezelésre használt gyógyszerek hatásairól. Erről még szó lesz a / hal - betegségek / témakörben is !
Vegyes Akvárium - berendezése és természetesen a benne lévő fajok igényeit figyelembe véve kell elkészítenünk. Ezen típusú akvárium fajta növényi és hallal történő berendezéséről már bővebb információt adtam.

HALFAJOK - SZERINTI, Akvárium típusok:

Harcsás Akvárium - ebben a típusú medencében legyen sok gyökér és búvóhely , amiből következik, hogy halainkat - rejtőzködő életmódjuk miatt - nappal ritkán láthatjuk . Természetesen itt is vannak kivételek , hiszen a páncélosharcsák számos faja nappal aktív mint, (C.pygmaeus, C. hastatus, C. panda, C. sterbai). A növényeket célszerű ültetőedényekbe , cserepekbe tenni, mert a harcsák hamar kiturkálhatják őket.
Speciálisan berendezett Akvárium - szükséges néhány halfajnak. Ilyen a Gömbhalak akváriuma, amelyet kellő számú búvóhellyel kell ellátni, hogy halaink ne tépjék egymást. A csigasügérek medencéjében a homokos talajon több csigaházat rakjunk be, hogy a halak választhassanak közülük megfelelő búvó- és ikrázóhelyet.
Tenyésztő akváriumok - általában nem látványosak, csupán a célnak kell megfelelniük, (erről még néhány dolgot megemlítek).

A SZÁJ KÖLTÖK VAGY BÖLCSŐSZÁJÚ HALAKRÓL:

Néhány szóba a szájköltést is megemlíthetjük. Ilyenek a szájköltő halak , vagyis más néven a /bölcsőszájú halak/. A bölcsőszájú halak / Cichlidae /, a halak / Pisces / osztályába, a valódi csontoshalak / Osteichtyes / alosztályába, a sügéralakúak / Perciformes / rendjébe tartozó család. A ma élő bölcsőszájú halak elterjedési területe Afrika, Dél- és Közép Amerika valamint Elő-Ázsia trópusi és szubtrópusi területeire korlátozódik. Ebből arra következtethetnénk, hogy a bölcsőszájú halak egy közös őstől származnak. Erre utal az is, hogy Dél-Amerikában és Afrikában egyaránt találkozhatunk a bölcsőszájú halak hasonló ivadéknevelési szokásaival. Minden szájköltő halfaj a bölcsőszájú halak családjába tartozik, de nem minden bölcsőszájú hal, szájköltő. A szájköltő sügérek nemei megtalálhatóak mindkét, már az előbbiekben említett földrészen. De mit is nevezünk szájköltésnek? A szájköltés időtartama természetesen a fajtól, és vízhőmérséklettől függ. Az egyik legrövidebb idő a Pseudocrenilabrus nemzettség fajainak költési ideje, 14 nap. Legismertebb képviselője a nílusi szájköltőhal (pseudocrenilabrus multicolor), régebbi nevén Haplochromis multicolor. Ezzel szemben a Tanganyika-tóban élő "babasügérek" (Tropheus) nemzetség fajainak a költési ideje akár 31 napig is eltarthat. A fent említett két példa afrikai volt, Dél-Amerikából a Geophagus és az Aequidens nemzetség néhány képviselője szintén szájköltő. A szülőpáros ivadéknevelési forma esetében mindkét szülő kiveszi a részét a munkából. Pl.: együttes erővel alakítják ki a leendő ívóhelyet, együtt tisztogatják a már lerakott ikrákat és felváltva legyezgetik mellúszóikkal, hogy oxigéndús víz áramoljék azokra. Az ikrák kikelése után felváltva hordják át a még szikanyagból táplálkozó lárvákat az előre kialakított gödörbe, vagy más védett helyre. Miután a kishalak szikanyaga felszívódott és már önálló táplálkozásra képesek, a nőstény hal felügyelete mellett keresik eleségüket. Ezalatt az idő alatt a hím a területet védelmezi és el próbál űzni minden vélt, vagy valós támadót, ami az ivadékokra veszélyt jelenthet. Viszonylag kevés közöttük a kifejezetten ragadozó hal. Ilyen a Dél-Amerikában élő fésűssügérek nemzetsége / Crenicichla / vagy a magyar akvaristák medencéiben is fellelhető Cyrtocara nemzetség egyes fajai / pl. Cyrtocara compressiceps /, melyek a Malawi-tóban élnek. Ezekre a fajokra is, mint minden rablósügérre általában, a nyújtott, áramvonalas test, nagy farokúszó és a nagy fejen a végállású hosszan hasított száj jellemző. Ezek a tulajdonságok mind a zsákmány biztos magragadását szolgálják.

A témakörökhöz csatolt fotók, képek csak dekoratív, nem mindig pontosan a szöveghez csatlakozik, sokszor csak alap témául szolgál. Egyes esetekben viszont követi a témaköröket , azonban a teljes dizájn kialakítása jelenleg is folyamatos és sokszor változhat is. Köszönöm a megértésüket.

BRAKKVÍZI - BIOTÓP (Brack - vízről - halakról:

Ahol az édesvíz eléri a tengert, a kevert vizű élőhelyek végtelen változatossága jön létre, amit az árapály és a szüntelen hullámzás befolyásol. Itt általában a víz sótartalma 1-36 g/l között változik a beömlő tengervíz és a folyó torkolati szakaszán. Ez az itt kialakult hatalma változatosság azt jelenti, hogy a növényi és az állati szervezetek tág elterjedésűek ezeken az élőhelyeken. A brakkvízi, vagyis félig édesvizű, félig tengervizű akváriumok néhány páratlan és csodálatos halfajtának adnak otthont.

Néhány népszerű brakkvízi halfajta:

Lövőhal - Jellegzetes, háromszög alakú testű díszhal, képes vizet köpni a vízfelszín fölött található rovarokra.

Gömbhal - Egyedülálló színezetű, megjelenésű hal, igazi egyéniség: ha veszélyben érzi magát, képes méretének kétszeresére nőni.
Árgus hal - Legszebb színe akkor alakul ki, ha növekedése közben fokozatosan átszoktatjuk a félsós-vízről a tengervízre.
Ezüstös holdhal - Rombusz alakú, szürke, testének első felén két fekete csík látható, nagyon nagyra megnő.

Brakkvízi akváriumi növények:

Anacharis - Szép világoszöld levelek, a száránál elágazó hosszirányú hajtásokkal, amelyeken a levelek spirálisan helyezkednek el.
Anubias - Nedvdús, zöld, nyíl alakú levélzet, könnyen növekszik, általában kövekhez, sziklákhoz, altalajhoz tapad hozzá, de éppenséggel lebeghet is.
Érdes tócsagaz - Életerős, réteges és hajszerű levélzete van, amely egyben oxigénnel látja el és tisztítja is a vizet, és így az algák nem tudnak nagyra nőni.
Lándzsás vízipáfrány (Jávai moha) - Erős és tetszetős növény, kb. 20 cm magasra nő, és zöld kúszó rizómája (gyökértörzse) van, amelyeket kövekhez, tereptárgyakhoz tudunk rögzíteni.
Sallangos vízipáfrány - Nagyon dekoratív hatású, amely nagyszerű kontrasztot teremt a többi növény levélzetével szemben; gyengéd, csipkés levelei nagyszerű menedéket biztosítanak a halivadékoknak.

EZ IS AZ IS A HALAKRÓL :

Az akváriumi halcsaládokról megemlítek néhány dolgot.

PONTYLAZACOK:

Ebben a családban afrikai, dél- és közép-amerikai halak élnek. A trópusi és szubtrópusi övekben a különböző vizek lakói. Több mint 1500 fajuk ismert. Általában csapatban élő halak , a szépségük is így érvényesül.

PONTYFÉLÉK:

Több mint 1500 édesvízi faj tartozik ide. Előfordulási helyszíneik, hideg és trópusi meleg vizekben , gyors folyású patakokban, valamint tavakban. Kedvelt akváriumi halak, azért mert nagyon színpompásak és viszonylag igénytelenek is. A ragadozó fajták igen ritkák ebben a családban. Tenyésztésüket lágy vízben végezhetjük. A változatos etetés mellett könnyen ívnak.

HARCSÁK:

A 25 családba sorolt több mint 2000 harcsafaj egyedei megtalálhatók mindenhol az egész földön , kivéve a (sarkvidékeket). Formájuk , színezettségük, méretük, szaporodás- és viselkedésmódjuk nagy változatosságot mutat. Van köztük 1-2 cm-es és akár 3 m is meghaladó. Legtöbbjük édesvízi, de akad brackvízi és tengeri faj is. A brakkvízi - biotópról még külön is beszámolok.

IKRÁZÓ FOGASPONTYOK:

Ezek a fogaspontyok (Cyprinodontidae) családja több mint 450 fajból áll. Ausztráliát kivéve minden kontinensen megtalálhatóak. Gyönyörű színezetű kis halak. Tarthatjuk őket társas akváriumban más, hasonló méretű halakkal, csak önmagukban, persze speciális külön nekik kialakított akváriumban. Vizük mindig tiszta friss legyen, megfelelő szűrést igényel. Finom szálú és úszó növényekkel telepítsük be az akváriumot.

ELEVENSZÜLŐK:

Több család képviselteti magát itt. Ezek a fogaspontyok, Észak-, és Dél-Amerika trópusi vizeiben élnek. Fajokban gazdag család, amely hajlamos az alaki és színváltozatokra. A hímek jellegzetes párzószerve a gonópodium, amely módosult fark alatti úszó. A (Goodeidae) család hímjeinek párzószerve ennél egyszerűbb, andropódiumnak nevezik. Ezek alapján a hím egyedek minden esetben jól elkülöníthetők. A nőstények eleven kishalakat ellenek , néhány halnál (Ameca) köldökzsinórszerű képződmény is kialakul . A félcsőrösök jellegzetes édesvízi képviselője a félcsőrös Csuka. Délkelet-Ázsiában honos. A hímeknek andropódiuma van, úszói pirosabbak, a nőstények viszont nagyobbak, teltebbek.

SÜGÉREK:

A Bölcsőszájú halfélék a Sügérszerűek alrendjének kedvelt családja. Sokféle általában színes, édesvízi halak tartoznak ide. Földrészenként, illetve lelőhelyenként szokás csoportosítani őket. A legjellegzetesebbek az amerikai kontinensen , valamint Afrikában élők. A Közép-Amerikában (Texastól délre) található fajok általában nagyobb méretűek, ezért nagy akváriumot igényelnek és meglehetősen békétlenek, nehezen társíthatóak. Tartásukhoz és tenyésztésükhöz közepesen kemény vízre van szükség. Az eleségben nem válogatósak, mindenevők. Etethetők élő és fagyasztott eleségekkel vagy száraz tápokkal. A Dél-Amerikában előforduló törpesügérek amellett, hogy nagyon színesek, jól társíthatóak hasonló méretű is igényű halakkal . Ezen fajok tenyésztéséhez lágy (ha lehet eső-) vízre van szükség. Etetésük apró vagy közepes méretű élő planktonnal vagy szúnyoglárvával megoldható. A nyugat - afrikai fajok tartásban és etetésben hasonlítanak a dél - amerikai fajokéhoz. Színesek, jól társíthatók és - ha biztosítjuk a feltételeket - könnyen tenyészthetők . A kelet - afrikai nagy tavak halai nagyon változatosak. Találunk közöttük egészen kis méretű, kis akváriumot igénylő fajokat és nagy, több száz literes akváriumi medencét igénylő , erőteljes halakat is. A táplálkozás terén is nagy különbségek vannak, hiszen van közöttük növényevő, mindenevő és ragadozó is. Szaporodási módok között itt találjuk meg az üregbe vagy lapos felületre ikrázás mellett a szájköltők.

LABIRINTHALAK:

A család képviselőit Délkelet - Ázsiában, Indonéziában és Nyugat - Afrikában találjuk. Jellemzőjük az úgynevezett labirintszerv, amely a kopoltyúk fölött helyezkedik el és oxigénben szegény vízben a kopoltyú működését támogatja. E halak ilyenkor a szájukon át vesznek levegőt a légkörből, azt bepréselik a labirintustasakba s ott a vérrel bőségesen ellátott bőrredők nagy felületén történik meg a gázcsere. Az ivari különbségek szinte minden fajnál szembetűnők, a hímek páratlan úszói általában nyúltabbak, a hátúszójuk kihegyesedő. A labirinthalakra leginkább jellemző ikra és ivadékgondozási forma - többek között - a habfészeképítés. A fészek a víz felszínén lebegő buborékokból áll, benne az ikrák és a kikelő ivadékok védettek és oxigénben gazdag környezetet találnak. A fészek mérete, az építés módja és a felhasznált elemek természetesen, fajonként változnak. A kis halakat a (labirintszerv) kialakulásáig letakart akváriumban kell tartani.

KALÁSZHALAK:

Az utóbbi néhány évben számos új fajta hal és persze kalászhalfaj került a hazai akvarisztikai üzletekbe, mivel ebben is hatalmas a fejlődés. A trópusi és szubtrópusi területeken, tengerpartok mentén csapatokban élnek, esetleg bevándorolnak az édesvizekbe is. Jellemzőjük az osztott hátúszó. Az édesvízi fajok kistestűek, oldalt erősen lapított formájúak. Tenyésztésük egyszerű, a sós víz miatt nem szükséges penészedés gátlót használni. A kikelt kishalak azonnal esznek, csak a megfelelő méretű eleséget kell számukra biztosítani.

EGYÉB TRÓPUSI HALAK:

Ezekről a halakról, /név szerint/ most csak egy rövid felsorolásban emlékeznék meg. Afrikai késhal (Xenomystus nigri, Günther), Bohóc késhal (Notopterus Chiatala , Hamilton), Amerikai fehérhomlokú késhal, a " Black - Ghost " , vagy a "Fekete - szellem " késhal (Apteronotus albifrons) , Darázsgéb (Hypogymnogobius Xanthozona , Bleeker), Farkfoltos Díszküllő (Taeturndina ocellicauda, Nichols), Elefánthal (Gnathonemus petersii, Günther), Iszapugró Géb (Periophthalmus barbarus, Linnaeus), Kéksügér (Badis badis, Hamilton), Nílusi sokúszós csuka (Polypterus senagalus, Cuvier), Pillangóhal (Pantodon buchholzi, Peters), Pávaszemes angolna (Macrognatus aculeatus, Block), Üvegsügér (Chanda ranga, Hamilton), Zöld gömbhal (Tetradon biocellatus, Tirant),

EGYÉB ÉDESVÍZI ÉLŐLÉNYEK:

Almacsiga (Ampullaria scalaria), Világító kék rák (Procambarus alleni), Kaliforniai vörös rák (Procambarus clarkii), Ausztrál kék rák (Cherax quadricarinatus, Clark), Indonéz zebrarák (Cherax sp.) Yamato garnéla (Carindina japonica).

A VIDEÓ MEGTEKINTÉSÉHEZ - A nyíllal indítsd el-

KTFOTÓ ......AKVARISZTIKA VILÁGA . / Ahogy én látom/